1.rész

- Karinaa, hahó, gyerünk, kelj már! - nógatott Linda. Nagy nehezen felkeltem és gyorsan felöltöztem a világ legáltalánosabb szerkójába. Sötétkék farmer, egy világos rózsaszín hosszú ujjú felső rá egy vékonyka rövid ujjú inget,középen összekötve. Amikor a hajamat csináltam volna, Zoé rám szólt, hogy ne csináljam, majd ő megcsinálja. Mivel tudom, hogy ilyenkor igent kell mondani, különben kitör belőle a "Hisztis-Durcis-Zoé". Hát természetesen igent mondtam.
 - Ülj le ide... így ni! - mondta Zoé és elkezdte megcsinálni a hajam. Már vagy fél órája csinálta a hajam, amikor megszólaltam.
 - Jaj, tudod Zoé mennyire szeretlek, de mégis mi a francot csinálsz a hajammal?! Ennyi ideig?! - kérdeztem egy kicsit kíváncsian, de egy kicsit idegesen is.
 - Ohóó... majd meglátod babám! - mondta a "fodrászom", és hozzátette. - Kész is!
Felálltam, bementem a fürdőszobába és aszt hittem, majdnem elájulok. Olyan szép lett a hajam, de most komolyan...
 - Jaj, Zoééééé, ez nagyon szép lett, te kis fodrász! - kacsintottam rá.
 - Nincs mit! - ölelt meg.
Te úr isten! Már 11 óra!
 - Lindus, Zoé reggeliztetek már? - kiáltottam nekik.
 - Nem!!!!! - ordibálták egyszerre.
 - Oh,... lányok nem vagyok én süket. - mentem át a szobámba nevetve. - Nem vagytok éhesek? Reggelizhettek ám itt nálunk is.
 - Juppy, nagyon köszi Karina!
Csináltam nekik 2-2 melegszendvicset, amit jóízűen és gyorsan meg is ettek.
 - Figyi, csajok, délután elmegyünk a mekibe, lenne egy fontos közölnivalóm.
 - Oké... - vágtuk rá Zoéval egyszerre.
A lányoknak haza kellett menniük, így elkezdtem játszani a húgommal, Vikivel. Még csak 11 éves, de vele is úgy lehet játszani, mint Lindával vagy Zoéval. Kb. egy óráig játszottunk Actyviti-t, mígnem megszólalt a telefonom. Children of Distance - Életjel. Bence hív. Felvettem, és beleszóltam.
 - Halló? Ön a telefonszolgáltatását hívta! Kérjük, ha Magának nem megfelelő ez az időpont, kérjük nyomja meg az egyes gombot.... - poénkodtam egy kicsit.
 - Jaj, de kis vicces a kiscica..... - miközben ezt mondta elpirultam. - Na, ha kipoénkodtuk magunkat, akkor rá is térnék a lényegre.
 - Oké kistigris mondjad! - viccelődtem tovább.
 - Át tudnád nekem ma délután hozni a kémia házit, nem tudom megcsinálni.- mondta, nekem meg egyre gyorsabban dobogott a szívem.
 - Ma délután? Hogyne, persze, szívesen, rendben, ott leszek.... - dadogtam, ő meg csak röhögött.
 - Okés, köszike kiscica, akk ma délután! Csáó!- köszönt el.
 - Rend-ben csáá-óó! - köszöntem vissza.
Te jó ég! Én fogom átvinni Ben-nek a házit, és együtt fogjuk megcsinálni... Oh ez egy valóságos álom! Miközben ábrándoztam, Viki döbbenten figyelt.
 - Ououou, Karina szerelmes! Wáóó, pont Bencébe! Úúúúúúúú! - sikongatott Viki.
 - És akkor mivan, te is leszel egyszer szerelmes, ne piszkálj már ezért, istenem te sosem hagysz békén?! - vágtam oda neki flegmán és felmentem nagyképűen a szobámba. Átgondoltam a történteket, és lelkiismeret-furdalást éreztem.. Lementem a nappaliba bocsánatot kérni az előbbi viselkedésemért. de sehol sem találtam. kimenetem az utcára, és ott állt Bence mellett és ahogy megláttak Ben döbbenten, Viki pedig olyan "édesabosszú" pillantással nézett rám.
 - Oh, jaj asszem' elmondtam Bencének valamit amit ő nem nagyon akart hallani. Na akkor most szépen felhívom anyát és egy jó  hosszú beszámolót mesélek egy bunkó személyről.... - mondta flegmán Viki és bement a házba.
 - Karina. - szólított meg Ben.
 - Igen? - sóhajtottam egy nagyot.
 - Tudod,... mi a legjobb barátok vagyunk. Ez tény. De hogy te belém szerelmes legyél, az szerintem egy kicsit több a kapcsolatunknál. Én nem érzek a barátságnál többet irántad. Nem biztos, hogy tudod, de nekem már van barátnőm, Regina, Forgács Regina. Tudod, az a szőke hosszú hajú lány, akit te egyszer lek*rváztál.
 - Jaj, hát akkor te legyél boldog a kis k*rvácskáddal, én akkor is egy olyan fiúval járok, aki legalább szeret, tisztel és megért, legfontosabbban nem csal meg....
 - De te őt igen. - mondta és már el is ment. Én meg ott álltam, mint egy szerencsétlen és sírni kezdtem. lerogytam a járdaszegélyre, és még jobban csak sírni kezdtem. Amint ott sírtam, valaki leült mellém és hangosan, meg gúnyosan nevetni kezdett. Regina volt az.
 - Haha. Most te jártál rosszul te kis földipatkány. Végigfigyeltem a kis beszélgetéseteket Bennel, és azt hittem nyomban elröhögöm magam. Azt hitted, hogy neked lehet esélye nála? Ugyanmár ne nevettes. te, mint kis féreg, akiről nem is tudják, hogy létezel, lenne esélyed egy menő, cuki és helyes srácnál..... Chh.. kis ku*vinka... - fejezte be a kis mondókáját Regina, de mielőtt elment volna, ráugrottam a hátára és a teljes erőmből megtéptem a haját. Amint téptem, a fél haja kijött a kezembe és azt hittem nyomban elájulok. Ez műhaj ami rajta volt. Gyorsan előszedtem a mobilom és csináltam egy ilyen képet róla. Na, gondoltam fölrakom majd facebookra. Erre begurult és.......

A kövi részben folytatom! Remélem eddig tetszik a blogom!